Hellinger féle család és rendszerállítás

A Hellinger féle család és rendszerállítás egy szisztematikus-fenomologikus módszer, ami annak megalkotója, Bert Hellinger német pszichoanalitikus után kapta a nevét, gyakran emlegetik családállítás vagy családfelállítás néven. Ez a megnevezés a német "aufstellung" szóból származik, ami "felállítást" jelent magyarul. Ennek a módszernek a segítségével az egyének  problémáinak lehetséges generációkon átívelő okai, az emberi kapcsolatok és szociális rendszerek rejtett működési mintái, az egyénre gyakorolt hatásai válnak láthatóvá és megtapasztalhatóvá. A családfelállítás során az a cél, hogy megértsük, a kliens által felhozott probléma, tünet, betegség vagy elakadás valóban a sajátja-e, vagy pedig valamilyen módon összefügg egy családtagjával vagy más szervezeti taggal. A módszer vizsgálja azt, hogy az egyén élete során bekövetkezett külső és belső események, valamint a családtagokhoz vagy szervezeti tagokhoz való kötődések és sors-azonosulások hogyan járulnak hozzá az adott helyzet kialakulásához. 

A módszer kialakulásának rövid története:

Hellinger katolikus misszionáriusként dolgozott Dél-Afrikában a zuluknál, ahol felfigyelt arra, hogy a természeti népeknél milyen nagy jelentősége és gyógyító ereje van az ősök tiszteletének. Németországba való visszatérése után pszichoanalitikus lett és az 1980-as évek második felében elkezdte kialakítani a saját munkamódszerét, a mára már világszerte ismertté vált családfelállítást. A módszer kialakításában szerepet játszott, például a családterápia, a pszichodráma (Moreno módszere), a pszichoanalízis, a tranzakcióanalízis, a gestalt pszichológia és különböző pszichoterápiás módszerek. Hellinger rövid időn belül látványos sikereket ért el a módszerével, ami az 1990-es évektől Németországban, később pedig világszerte nagyon gyorsan elterjedt. 

Az évek során a módszer sokat fejlődött, de lényegét tekintve soha nem változott. Világossá vált, hogy a renszerállítással lényegében nem csak egy családi rendszer, hanem tulajdonképpen bármilyen rendszer, szervezet működése "felállítható", vizsgálható és ezáltal a problémák, elakadások jól kezelhetők akár kisebb, akár nagyobb vállalkozások vagy bármilyen egyéb szervezetek esetén.

A módszer lényege és főbb alapelvei:

Bert Hellinger felismerte, hogy a testi-lelki problémáink kialakulásában milyen hatalmas szerepe van annak, hogy sorsunk szorosan kapcsolódik családtagjaink, felmenőink sorsával, ezért módszerében fontos szerep jut az úgynevezett családi emlékezetnek. Hellinger szerint olyasmi ez mintha lenne egy közös családi lélek, egy olyan energiamező, amelyben mindenki benne foglaltatik, aki csak a kiterjedt családhoz, az ún. klánhoz tartozik, akár tudunk a létezéséről, akár nem. A tagokból összeállt új egészt Hellinger „családi léleknek” vagy „mindentudó mezőnek” nevezi, a családállítás irodalmában mindkét elnevezéssel találkozhatunk. A tagokból összeállt új egész, mint minden rendszer, több mint részeinek összege, és megvannak a maga működési mechanizmusai. Ebbe a nagy egészbe ágyazódik bele az egyes ember élete, és sokszor oly módon irányítja azt, hogy az illető arról nem is tud. Nagyon sokszor a különböző családtagok által a múltban megélt események, döntések befolyásolják a családi rendszert, a családtagok döntéseit. A korábbi sebek, sérülések negatív hatást gyakorolhatnak nemcsak a családi kapcsolatokra, hanem az egyén saját életére is, így a családi dinamika, múltbeli események és a családtagok által átélt traumák tudatosan vagy tudattalanul hatnak jelenlegi döntéseinkre és életminőségünkre. Ezért kiemelten fontos, hogy felismerjük és megértsük ezeket a múltbeli tényezőket. A családállítás módszerének segítségével megérthetjük, hogy a jelenbeli nehézségek milyen családi mintákra vezethetők vissza; ezeknek a mintáknak a családállítás általi megismerése, feloldása után a résztvevők jelentős javulást tapasztalhatnak az életminőségükben.

Alapvető gondolat a hellingeri családállításban, hogy nem csak testileg származunk a szüleinktől, hanem az élettörténetünk is az övékből formálódik. Minden tapasztalatuk, minden élményük, minden amit átéltek bennünk is megvan még akkor is, ha nem vagyunk tudatában ennek. Ha ez alapján azt vesszük figyelembe, hogy ugyanez igaz a szüleinkre is, akkor egy emberben csak négy generáció alatt 30 felmenője tapasztalata, élettörténete sűrűsödik össze. A család lelke gyakran több generációra visszanyúlik, különösen akkor, ha a családban nehezebb sorsok fordultak elő. A testvérek, féltestvérek is részei ennek a családi egységnek, legyenek életben vagy már eltávoztak. A Hellinger-féle családállítás alapelvei szerint még a magzatként elveszített testvérek is részei ennek a rendszernek. Az szüleink testvérei, azaz a nagybácsik és nagynénik is szerves részei a családi egységnek.

A szülőkkel kapcsolatban kiemelkedően fontos hellingeri alapelv, hogy bármilyenek is voltak, bármilyen volt a közöttünk lévő kapcsolat, vagy bármeddig tartott az együttlétük, bármeddig is voltak velünk és bármit is tettek, vagy nem tettek értünk, ők maradnak szüleink, akik az életet adták nekünk, és az életnél nagyobb ajándékot pedig senki nem adhat. Aki nem tudja elfogadni a szüleit, az önmagával sincs harmóniában, lelkileg nincs egyensúlyban, mert megtagadja azt amiből lett, aminek köszönhetően létezik. A Hellinger-féle családállítás alapelvei szerint ez a tagadás kirekesztést jelent, ami sok lelki probléma forrása. Ha például egy nő elutasítja az anyját, valójában a saját nőiességét is elutasítja, ha az apát tagadja meg, akkor a férfiakat utasítja el, hiszen az apa az életünkben az első férfi példája és mintája. Ha egy férfi az apját tagadja meg, akkor a saját férfienergiáit utasítja el, és ha az anyját utasítja el, akkor a női nem képviselőivel lesz problémája. Mindkét eset párkapcsolati nehézségekhez vezethet, de ennél súlyosabb következményei is lehetnek, például depresszió vagy akár az öngyilkos hajlam.